3.rész-Minden a nyaklánc miatt...

Arra ébredtem hogy nagyon melegem van. A nap az ablakon át is felforrósította a szobát. Körbenéztem. Lee még aludt, viszont Luke már nem volt a helyén. Fogtam a párnám és minden erőmet összeszedve ami a kora reggeli órákban volt hozzávágtam. Mivel erre csak felém fordult és nem kelt fel, ráugrottam.

Ébredj már fel.-ütögettem a vállát.

Mi van már? Lekéssük a búvárkodást? -ült fel az ágyban.

Nem még csak 9 van...még akarok valamit látni is a szigetből mielőtt meghalok.-mondtam viccből, illetve akkor még nem gondoltam volna hogy ez több és még igaz is lehet. 

Na jó menjünk enni-odament a tükörhöz, megfésülködött, kontyba fogta a haját. A konyhába kiérve az apákat találtuk, akik éppen forma1-t néztek egy óriási adag popcorn és sör kíséretében.

Jó reggelt!-köszöntem, majd kiloptam egy kukoricát a tálból és benyomtam a számba.-anyáék?

Nektek is. Anyádék valami programra mentek , asszem zumba, Luke meg lement a partra. És most kérlek állj el a tévé elől, köszi- vigyorgott majd elhesegetett. Válaszol csak megforgattam a szemem és leültem Leah mellé aki már nekem is megcsinálta a reggelit. Miután befejeztük, felöltöztünk meg ilyesmi szóltunk apáéknak hogy lemegyünk a partra, meg a városba is kicsit körülnézünk, de mivel elég kicsi volt,szerintem az egészet végigjárhattuk volna.

Jó, de vigyázzatok magatokra-mondták, de pont nem érdekelte őket hogy mi lesz velünk csak húzzunk már el hogy nyugodtan tudjanak forma1-t nézni. 

Meglesz, sziasztok!-zártuk be magunk mögött az ajtót. A recepción láttuk Jait, csak köszöntünk neki, mert munka közben nem zavarhatjuk. A partra kiérve ledobtuk az egyberuhát (ezt most azért írom ide hogy ne higyjétek azt hogy meztelenül fürdök, fürdőruha természetesen volt alattunk) kiterítettük a törölközőket és lefeküdtünk napozni. Közbe beszélgettünk, olvastunk,zenét hallgattunk. Addig mentünk be a tengerbe hogy csak a combunkig lettünk vizesek, kicsit napoztunk aztán benéztünk néhány üzletbe. Dél fele már megéheztünk szóval beültünk egy gyors étteremben és ilyen ananászos salátát ettünk. Szerintem ha így folytatjuk akkor megfogom utálni ezt a gyümölcsöt, de nem gondolkodok a jövőbe. Láttunk rengeteg 1D-s cuccot és megint eszembejutott ez az érzés hogy soha nem fogok velük személyesen találkozni és beszélgetni, be kell látni kevés olyan fiú van, mint ők. Utána még szétnéztünk néhány boltban, köztük egy antikváriumban is. Megpillantottam egy nyakláncot, egykor még arany lehetett de kicsit az idő megette. 

Elnézést-szóltam az eladónak-ez mennyibe kerül? 

Csak 12 dollár.-ez az akciós termékeik közé tartozik.-bár nem értem miért, amikor ez egy nagyon értékes nyaklánc.  

Megnéztem közelebbről és kinyitódott. Ez volt az a pillanat amikor nem hittem el amit látok. Az volt az egyik belső oldalára írva: Horan. A másik oldalon egy kép volt amin egy idős néni volt. Alá pedig apró betűkkel:  Niallnek 16. születésnapjára. Az üzlet forgott velem. Kicsit könnyek szöktek a szememben, és fejemben milliónyi kérdés kapott helyet. Hogy keveredett ide? Miért pont hozzám? Miért én veszem ezt észre? Egy dologban voltam biztos. Hogy ezt vissza fogom adni a tulajdonosának. Niallnek. Odamentem a pénztárhoz és letettem 12 dollárt az asztalra. Ahogy kiértünk a boltból elkezdtem magyarázni Leahnak mi is ez az egész. Alig bírta elhinni és neki is rengeteg kérdése lett hirtelen. 

Felrakod léci?-adtam óvatosan Lee kezébe a nyakláncot. Felfogtam a hajam hogy megkönnyítsem a dolgát. 

Kész is,jól áll!-dícsérte, válaszul rámosolyogtam majd elindultunk a kikötőhöz. A gyomrom görcsbe rándult ahogy megláttam azt a kb. 8 embert akik már beöltözve fotózkodtak. 

Helló!-köszöntünk a vezetönek.

Sziasztok menjetek a ruhákért, öltözzetek fel és indulunk. Minden cuccotokat hozzátok fel a hajóra.-adta le a parancsot. 10 perc múlva már indulásra készen voltunk. Mindenki felszállt a hajóra, köztük Jai is. Lepakoltuk a cuccainkat, de itt jött a baj. Csak ilyen polcokra tudnánk pakolni, ami meg nem jó, mert benyúlnak a táskámba és ellopják a nyakláncot. A hangosbemondóban: ékszerekért, telefonokért, fényképezőért és egyéb tárgyakért felelősséget nem válallunk. 

Szuper.-kezdtem mérges lenni. Felcsatoltam az ékszert és betettem a ruhám alá. Olyan messzire mentünk hogy nem láttuk a szigetet. Volt velünk 2 vezető is. Elkezdtünk merülni. Előttünk öt ember ment. Egyre lejjebb mentünk. A látvány azonnal oldotta a görcsöt a hasamban. Tisztán láttunk mindent. A lenti világ halaitól kezdve a növényekig. Voltak ilyen kapuszerű korallok, amik alatt átúsztunk. Az állatok teljesen békésen mozogtak körölöttünk. Jobb volt, mint a természetfilmekben. A lenti világ érdeklődve figyelt minket. Visszafele minden megváltozott. A növények becsukódtak, a halak elbújtak. Az élet megszűnt. A tenger sötétedni kezdett. Olyan volt ott lenn, mintha egy pusztán lettünk volna. Vihar jön. Nagyon kellett sietnünk felfele. Akik nehezebben bírták a gyors tempót annak segítettek. Felfele úsztam egyik oldalamon Jaiel, a másikon Leevel. Ellenőrizni akartam hogy megvan-e a nyaklánc. Eltűnt. Megálltam körültekintettem. Sehol semmi. Olyan gyorsan úsztam visszafele, mint még soha. A szívem szinte kiugrott a helyéről. A másik pillanatban valaki elkapta a lábam. Lee volt az, utánam jött. Jai elvileg kötélért ment, hogy felhúzzanak majd a felszínre. Megláttam az ékszert a homokban. Azonnal követett Leah is. Innentől kicsit homályos minden. Teljesen sötét lett.  A víz  pezsegni  kezdett körülöttünk. Egy ideig semmit nem láttunk. Leevel összekulcsoltuk a kezünket, amilyen erősen csak tudtam összeszorítottam a nyakláncot. Hirtelen fényesség lett. Egy nő alakot láttunk, akinek (és most jön a legérdekesebb) a teste halfarokban végződött. Úgy éreztem  magam, mint egy Disney filmben. Sőt, még az is eszembe jutott, lehet hogy meghaltam. Hosszú szőke haja volt, és kedves tekintete. Volt egy medálja ami ha jól emlékszem kagyló alakú volt. Az uszonya hófehér volt, és mindenféle minta díszítette.A bal vállánál egy szó volt, bár nem tudom milyen nyelven volt: asru. Utána ugyanott ahol  neki volt ez a jelképe rettenetesen égett a vállam. Egyik percről a másikra változott meg minden. A sellő eltűnt. A pezsgés megszűnt. Az előlények folytatták életüket. A vihar eltűnt. Belekapaszkodtunk a kötélbe. Kihúztak minket. Nyomban ránk terítettek törülközőt.
Mi volt ez?-kérdezte ijedten Jai.
Vissza kellett  mennem. Nem történt semmi csak valami pezsegni kezdett, a víz és nem találtunk titeket..szorongattam a nyakéket.-Valami azt súgta hogy nem szabad elmondanunk senkinek mi is történt.
Megőrültél? Az csak egy lánc! Meg is fulladhatatok volna.- kiabált velem mérgesen.
Te ezt nem értheted.-kezdtem sírni.
Jai idegesen elment, mi meg az öltözőbe indultunk.
Mi volt az?-remegett Lee öltözés közben.
Ha jól láttam és nem csak halucináltam, akkor egy sellő-válaszoltam.
Micsoda? Léteznek?-nézett rám tátott szájjal.
Lehet-nyugtattam meg.
A hazafele út jó volt. Vacsoráztunk.
Milyen volt a búvárkodás?-kérdezte lelkesen anya. Éppen válaszoltam volna.
Belekeveredtek egy viharba.-vágott közbe Luke. Kínosan sziszegtem egyet.
De nem történt semmi! Itt vagyunk jó?-kezdtem ideges lenni.Hamar elaludtam. Reggel nagyon sok energiával keltem. Elfoglaltam a fürdőt hogy letusoljak gyorsan. Épp beálltam a zuhanyzóba, amikor megpillantottam a vállamnál azt a szót. Asru. Elkezdtem dörzsölni, mivel nem jött le, vízzel is. És innentől nem tudtam mit higyjek. Hátraestem a lábam helyett pedig egy halfarok volt. Nem hiszem el. Lee benyitott. Akkorát sikított, hogy hallottam ahogy anyáék már erre dörömbölnek.
Csukd be az ajtót!-kérleltem. Bezárta kulccsal.
Mi történt?-mire én megmutattam neki a tetkót.
Hozzám ért a víz és...-elkezdtem sírni, ijedtemben. Tehetetlen voltam. Erre gyorsan lerántotta a pólóját. Neki is ott volt a jel. Felugrott a csaphoz és bevizezte a kezét. Átváltozott. Soha nem láttam még ilyennek. Félt. És én is. Nem attól hogy valami bajunk lehet. Hanem hogy megtudják. A szüleink. A barátaink. Bezárhatnak minket. És egész életünkben laboratóriumi kísérleteknek leszünk kitéve. Meg kell őriznünk ezt a titkot.