Megfogtam a táskám és amilyen gyorsan csak tudtam leverekedtem magam.
Menjetek a hotelhez mi visszük a csomagokat és foglaljátok le a szobákat.-kiáltott utánunk anya.
Ahogy leszálltam a repülőről olyan melegem lett hogy azonnal levettem a pulcsim. Elindultunk.
Amúgy hova menjünk holnap?-kérdezte Lee miközben felkötötte egy copfba a haját.
Majd biztos lesz valami programajánló kis füzet.-nevettem.-Mehetnénk búvárkodni vagy ilyesmi.
Az jó, úgyis kiakartam próbálni-értett egyet.
Megérkeztünk.-néztem a hatalmas épületre ami előttünk állt. Alig bírtam elhinni hogy itt fogunk lakni két hétre, már megszoktam a társasházi életet. Bementünk a recepcióra egy szimpatikus néni fogadott. Elkérte a személyinket meg valami jelszót és odaadta a kulcsot. Majd felemelt egy csengőt és megrázta. Nyomban mellettünk termett egy inas és segítőkészen felvezetett minket a szobákhoz. Kinézetre magas, barna hosszú hajú volt, tincsei belelógtak elől a szemébe. Szerintem olyan 18 év körül lehetett. Észrevettem hogy Leah is nagyon figyeli, ezért kicsit meglöktem a karját és felvont szemöldökkel néztem rá. Erre bízva abban hogy a fiú tud angolul megkérdezte:
Mi a neved?
A kiszemelt áldozatunk beszállt a liftbe majd lement,de mielőtt becsukódott volna az ajtó ránk kacsintott.
Ez meg mi volt?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
Nem tudott angolul.-szólalt meg Lee szomorúan.
Mindegy menjünk.-rángattam el a lift elől.
567-es szoba.-pillantottam a kulcsra majd a legközelebbi ajtóra.- Ez lesz az.
Kinyitottam az ajtót és egy óriási nappaliba léptünk be. A szoba közepén egy akkora kanapé volt hogy 10 ember is kényelmesen elférne rajta, vele szemben meg egy plazma tévé. A szobának az egyik oldala csak üvegből állt ami a tengerpartra nézett. A nappali mellett a konyha foglalt helyet amiben egy óriási asztal töltötte be a teret. Innen nyílt 3 szoba és egy fürdőszoba. A falak sárgaszínűek voltak a bútorok megadták a sziget hangulatát. Nem volt olyan helyiség, amiben nem kapott volna helyet színes virág. Gyorsan lefoglaltuk a másik panorámás szobát. Sajnálatunkra vált
hogy Lee bátyjának, Lukenak is csak nálunk volt helye. Levágtuk magunkat a 2 egymásmelleti helyre.
Na innen nézhetnénk valami programot.-emelt fel Leah egy prospektust a szekrényről.
Csüccs-ültem fel, mire ő is mellém ült. A másik pillanatban kopogtak. Természetesen anyáék voltak. Anyáék kíséretében 3 inas jött kezükben a bőröndökkel, köztük az a fiú is, aki nem mondta meg a nevét, de most a kis tábláról ami a pólójára volt feltűzve meglett. Jai. Fogtam az ajtót amikoris a kezembe nyomott egy papír cetlit, illetve úgy mondanám inkább hogy kólás papír. Először behajítottam volna a kukába, de megláttam hogy a hátulján írás van. Becuccoltunk a bőröndökkel, igen sajna Luke is. Nem mondhatnám hogy zavarta a társaságunkat, mert kockaként nyomkodta a telefonját és teljesen elzárkózott a külvilágtól.
Nézd csak mi van itt-mutattam büszkén a papírcetlit Leenek.
Az meg mi?-nem nagyon értette miért lóbálok a kezemben egy szemétdarabot.
Jai küldte nekünk.
Tudnom kéne ki az? Mert eléggé úgy beszélsz róla.-ja elfelejtettem valami fontosat. Nem nagyon bízik mostanában a fiú választásaimban, csak azokkal jófej, akiket már legalább látásból ismer. Meg kell hagyni okos. Bezzeg én...
Az inas.-erre persze azonnal megcsillant a szeme. Felugrott az ágyról és kikapta a kezemből a lapot, majd hangosan olvasni kezdte.-6-kor a nyugati partszakaszon találkozunk.xoxo-ránéztem.
El kell mennünk-egyetértően bólogatott.
Anya! El mehetünk a nyugati parthoz körülnézni?-rontottam be a mellettünk lévő szobába.
Kivel?- igazi anya módjára ez a legfontosabb kérdést.
Természetesen Leahval-válaszoltam amolyan "mennyikérdésleszmég" fejjel.
Viszitek Lukeot is.-jelentette ki.
Mi? Miért?-siránkoztam.
Vagy vele vagy sehogy. És amúgy is kell hogy menjen veletek egy felelőségteljesebb ember is.
Ő és a felelősségteljesség...pfff-vágtam ilyen WTF pofát.- Akkor legalább azt mondd hogy idősebb-nevettem.
Érthető voltam?
Igen akkor elvisszük magunkkal-adtam be a derekam.
Helyes-mosolygott-8-ra itthon vagytok mert megyünk étterembe.
Oksi, köszi-adtam egy puszit, majd szóltam Lee szüleinek is.
Mehetünk.-léptem be diadalmasan a szobánkba.- Te is-vettem ki Luke kezéből a telefont.
Komolyan? Minek kéne titeket kísérgetnem?-kérdezte flegmán.
Csak így engednek el.-be kellett adnom a bociszemeket.
Jól van.-egyezett bele. Felvett egy papucsot és ő már készen is állt. Mi is gyorsan felkaptunk egy rövid gatyát, egy szandált és egy napszemcsit. Egy 10 perc alatt le is értünk a parthoz. Volt ott egy koktélbár is.
Kértek valamit inni?-kérdezte Luke.
Köszi nem kell. Beszéljük meg hol talizzunk.-állította meg Lee a bátyját. Ebben a percben 5 bikinis csaj ment el előttünk, akik idiótán vigyorogtak a bátyónkra.
Hm...micsoda bula, a bárba gyertek majd.-le sem vette a szemét az egyik lányról.
Jó-erre ment az öt grácia után.-idióta- nevetett Leah.
Lesétáltunk a part széléig ahol Jait pillantottuk meg.
Sziasztok-nézett fel ránk nagy, barna szemeivel.-Bocsi hogy nem szólaltam meg ,de munka közben nem állhatok le beszélgetni. Most kaptam az állást-kért bocsánatot és bemutatkozott.-Ti kik vagytok?-érdeklődőtt vigyorogva.
Én Molly ő meg Leah-leültünk mellé a homokba. Olyan jó volt ott ülni. A sós víz illatta megcsapta az orromat. A lenyugvó nap melegen sütött és narancssárga színbe öltöztette az eget ,ami tükröződött a kristálytiszta vízben. A tenger kicsit hullámzott, aminek a sistergése megtörte a sziget csendjét. A szellő velünk szemből olyan volt, mintha hajszárítóból jönne. A levegő kissé hűvősebb lett, mint napközben.
Hány éves vagy?-zökkentett ki a gondolataimból Jai.
Bocsi 16-vigyorogtam rájuk.
Te?-nézett Leere.
17, te?
19-válaszolt. Utána még szó esett a munkáról, családról, honnan jöttünk, suliról stb.
Nem tudod mikor tudnánk elmenni búvárkodni?-jutott eszembe a legfontosabb dolog.
Holnap délután 3-kor indul egy hajó a kikötőből. Felszerelést mindent kaptok. Ma megyek még a kikötőhöz besegíteni a pakolásban, úgyhogy beiratlak titeket, ha van kedvetek menni.-ajánlotta fel.
Szuper-lelkesedtünk.-Mennyibe kerül?
A hotel vendégeinek és munkatársinak ingyenes.
Komolyan? Te nem akarsz jönni?-örült meg Leah.
De! Ott találkozunk.-Felállt elköszönt tőlünk majd mi is elindultunk Lukeért. A bárba belépve mindenki elég jókedvűen fogadott minket. Odaültünk Lee bátyja mellé, aki még mindig a csajokkal volt elfoglalva.
Mit adhatok?-kérdezte a pultos.
Egy Mojitot és egy Pina Coladat kérünk-adtam le a rendelést, majd ki is fizettem.
Hé Luke ezt még megisszuk aztán indulunk ,rendben?-szólt neki Lee.
Rendben már-és vissza is fordult, szerintem nem is figyelt arra mit mondtunk.
Miután megittuk felálltunk.
Bocsi lányok,de sietnünk kéne,de nyugalom holnap is van nap.-ütögettem Luke vállát.
*5 perc múlva*
Hallod gyere már-mostmár besegített Leah is és ketten rángattuk.-Lefognak szidni miattad!-kiabált vele a húga.
Megyek már.-nagy nyálasan elköszönt a lányoktól és végre elindulhattunk.
7:45-re már fenn voltunk.
Indulhatunk?-kérdezte anya, mikor beléptünk az ajtón. Majdnem visszaszóltam hogy "most jöttünk meg, leülhetnénk kicsit?" , de kijöttek Lee szülei is szóval inkább mondtuk hogy indulhatunk. Pár utcasarkot sétáltunk.
Na idefigyeljetek! Ez a Hawaii-szigetek legjobb étterme ígyis lefoglalt asztalunk volt, jól viselkedjetek. Ezt főként Leahra és Lukera értem.-ezen perssze jót nevettem, mire a barátnőm rálépett a lábamra, jelezve hogy nem volt olyan jó poén.
Ahogy az ajtó elé értünk óriási sor volt,de mivel nekünk foglalt helyünk volt bemehettünk. Egy teraszra voltunk hivatalosak. Leírhatatlan milyen gyönyörű volt a kivilágított táj. Az étlapon igazi Hawaii ételek közül válogathattunk. Jött egy pincér.
1 méteres Hawaii pizzát rendeltünk. Amikor kihozták nem gondoltuk volna hogy majd megesszük, de a felnőttek meg Luke ettek két nagyobb szeletet mi meg egy nagyot és már el is fogyott. Isteni volt meg kell hagyni! A pincér kijött és elvitte a tányért, a kezünkbe nyomott egy vendégkönyvet amibe leírtuk milyen finom volt a pizza és szép a hely. Felálltunk és elindultunk haza. Gyorsan lefürödtünk bejelentettem anyának hogy holnap búvárkodni megyünk.
Nem mehettek. Nem akarom hogy bajotok legyen!-anyai aggodalom....pf.
De anya! Kérlek szépen! Tudod hogy minden extrém sportot kipróbálunk!-kezdtem az alkudozást.
Igaz, és próbáltak már ennél nagyobb nagyobb baromságot is- persze megint apa mentette meg a holnapi programot, mint mindig.
Rendben van, mehettek-örömömben akkorát sikítottam hogy feltelefonáltak a recepcióról. Hoppá! :D
Este még kicsit beszélgettünk Leevel, és az izgalomtó kicsit görcsölt a gyomrom, pedig nem szokott, de most valamire figyelmeztetni akart...Persze ezt még ilyenkor nem gondoltam volna, hogy hallgatnom kéne rá.