Mi történt?-kérdeztem. Úgy dobogott a szívem hogy alig hallottam a saját hangomat és még az üvöltések is elnyomták. Jai és családja sietett valahova csomagokkal a kezében. Intett az anyukájának hogy menjenek tovább, mindjárt megy.
Meneküljetek,valami maffiózó csapat feldúlja a szigetet. Keresnek régi időből való ékszereket közülük egy nyakláncot és valami vörös rubintos gyűrűt. Csak ennyit tudok-erre a mondatra előkaptam a nyakláncom.
Ugye nem ezt? És mire kell?-olyan nehezen vettem a levegőt, mintha ráültek volna a mellkasomra. Az egyetlen válasz amit hallani akartam az a NEM volt. De nem azt kaptam.
De attól tartok! Menjetek haza,ha életben akartok maradni! Majd mindent elmondok.-nyomott egy puszit az arcomra majd megcsókolta Leet.-Szeretlek titeket és majd beszélünk....ja és boldog karácsonyt!-egy könny csordult ki a szeméből. Mi is sírtunk.
De jó hogy megvagytok, a hotelnek a hajója innen indul a partról 2 perc múlva, szóval futás!-alig kaptam levegőt mire leértünk. Anya és Lee anyja elöl rohant. Hirtelen 3 ember állt elénk. A nyakláncot leszakították rólam.
Szép darab honnan van?-fogott le egy idióta ember. Magas, kissé kövér és olyan tipikus sittes feje volt. A zsebéből kikandikált egy pisztoly.
Semmi közük hozzá. Kérem vissza!-nagyon féltem. A háttérben minden hajót elengedtek és így senki sem tudott menekülni. Anyáék már elindultak. Elkezdtek folyni a könnyek a szememből.-Mit akarnak?
Ahhoz fiatal vagy hogy megtudd de valamit elő kell állítanunk. Mi a kincskeresői társulattól vagyunk.
Nem érdekel-tudtam hogy kamuznak. Semmilyen társulat nem lövöldözik és nem rontja el egy sziget ünnepét. Kiverekedtem a keze közül magam így tett Leah is és elvettem a nyakláncot. Utánunk rohantak és próbáltak elkapni de van valamink, ami nekik nincs. Nagyon gyorsan úsztunk egyre beljebb, próbáltuk elérni a hajót. Felmentünk körülnézni merre mehetett a járművünk. Visszanéztem a partra. Családok százai álltak ott tétlenül. A kisgyerekek sírtak. Nem hagyhatjuk ott őket. A víz pezsegni kezdett és egy egész sellőhad jött menteni a menthetőt. Megragadtuk a csónakokat és visszaúsztunk. Senkit nem érdekelt mik vagyunk egyenesen beültek a hajókba. Ránk mosolyogtak, megköszönték a segítséget. Páran még sírtak is örömükben. A megtelt csónakokat a sellők egy áramlatba lökték és útjára bocsátották. És így tovább a többi 100-al. A sziget elcsendesedett senkit nem láttunk csak a fegyveres bűnözőket akik ott ragadtak hajók nélkül,egyedül. A hableányok körbe rendeződtek. A kezükkel meg, mint egy mesében lebegtetni kezdték a vizet. Az egyik lány kacsintott, amolyan bíztatás képp hogy menni fog. A kezem görcsbe rándult és irányította a többiekkel együtt a tenger vizét. A félelmem legyőzte a döbbentségem. Egyenesen a szigethez ahol Tsunamiként csapott le. A víz alatt megjelent Astratum a sellők istennője és elismerően nézett ránk. Beilleszkedtünk. Ez a dolgunk. Megmentjük az embereket,állatokat. Nem holmi gonosztevők a mitikus lények, csupán segíteni akarnak.
Sziasztok!-mosolygott ránk pár lány.
Sziasztok, bocsi de sietnünk kell.-néztünk rájuk szomorúan.
Rendben még úgyis találkozunk.-nevettek majd elúsztak. Párat csaptam az uszonyommal és olyan gyorsan mentem hogy egy forma1-es autó nem tudott volna lehagyni. Még versenyeztünk is Leevel. Közbe azon elmélkedtem hogy holnap van karácsony reggel ma meg Szenteste. Nem így terveztük hogy megtámadnak minket a maffiózók. De irány vissza London. Mint hallottuk a rendőrök elfogták őket, de páran megmenekültek a gonosztevők közül. Féltem, mert tudom hogy a nyaklánc kell nekik, amiért ölni is képesek lennének. De én is minden erőmmel védeni fogom.
Anya!-öleltem meg. Sírt.
Sajnálom-dadogta.
Mégis mit?-távolodtam el tőle hogy beletudjak nézni a szemébe.
Hogy így alakult ez a karácsony. De ma estére már otthon vagyunk.-ettől teljesen megkönnyebültem.
Ez nem rajtad és rajtunk múlt.-vigasztaltam. Kis győzködés után megnyugodott. Apával is váltottam pár szót. Holnapután elviszem a nyakláncot Niallnek. Náluk van biztonságban. Elaludtam és mire felébredtem már Londonban voltunk. A hajó félreállt. A csomagjainkat lepakolva fogtunk taxit. Nehéz volt karácsony estéjén szabad kocsit találni. Majdnem egy óra fagyoskodás után sikerült autóba szállnunk. Hazaestünk, kipakoltunk és mély álomba merültünk. Az volt a mázli hogy karácsonyfa, díszek meg ilyesmi meg volt. Szóval karácsonyi hangulatban úszott a lakás, mert a várakozási időben feldíszítettük.
Jó reggelt!-jött be anya a szobámba.
Neked is.-felültem az ágyban, felöltöztem majd egy bőséges reggeli mellett szóba hoztam.
Anya pár napra el kell mennem .-Anya szinte kiköpte ami a szájában volt és apa is elég érdekesen nézett rám.
Mégis miért és hogyan? Esetleg megsütött a nap?
A másodikra a válaszom hogy megoldom. Az elsőre élet-halál kérdés. Veszélyben vagyunk,mert valami nálam van. Ha visszakerül a tulajdonosához minden rendben lesz.
16 éves vagy. Nem mehetsz egyedül.-Apák apák....pf.
Nekem kell megoldanom. Kérlek bízzatok bennem. Semmi bajom nem eshet, de ha többen mennénk akkor igen.- Apa erre annyival reagált hogy ne beszéljek úgy mint egy 30 éves családanya. Az egész reggeli erre ment rá, de végül elengedtek azzal hogy szilveszterre itthon vagyok. Hálás voltam a szüleimnek. Bíztak bennem és emiatt nagyon boldog voltam.A fához ültünk.
Íme az ajándékod.-nyomtak a kezembe egy dobozt.
Egy fülhallgató-csillant fel a szemem.-köszönöm!-öleltem meg a szüleim. Apa egy mikulásos alsógatyát kapott, amin rengeteget nevettem főleg az arcán, miután felpróbáltam. Anya meg valami jegyet egy múzeumba.
Este vacsorára jönnek nagyiék is meg Leahék.-szólt anya, mielőtt bementem volna a szobámba.
Huhuu-ennek nagyon megörültem, mert ez azt jelentette hogy nem azzal fog a nap eltelni meg az este hogy társasjátékozunk a szüleimmel. Hanem anyáék sütnek-főznek én meg filmet nézek vagy olvasok. Magamra csuktam az ajtót, feltettem az új fülhallgatóm bekapcsoltam a 5SOS lejátszási listám és olvastam. Délben kimentem kajálni. Sajna anya kísérletezett. Méghozzá a mai ebéd a sárgarépa főzelék volt. Az illata finom volt, de amint egy kanállal a számba tettem azt vissza is köptem. Szerencsémre senki nem látta. Utána kevergettem a főzeléket meg úgy tettem, mintha ennék, de semmit nem ettem. Amitől nagyon éhes maradtam. Tudni kell rólam imádok enni és rengeteget eszek.:D Viszonylag ledolgozom, de nem vagyok vékony. A szobámba csempésztem egy túró rudit meg egy joghurtot, ja és egy kakóscsigát. Harry Pottert néztem meg olvastam. Felmentem facebookra válaszolgattam az üzikre meg kiraktam egy képet a nyaralásunkról. Leraktam a laptopot rendet raktam. Pár perc múlva megjöttek nagyiék, akiktől a szokásos "mekkorát nőttél pedig egy hete láttalak" és egy Nando's VIP kártyát kaptam. Megköszöntem, beszélgettem velük, mire felhozta a kérdést: és a fiúkkal mi újság?
Hát aki tetszik számomra elérhetetlen.-közöltem könnyeimmel küszködve.
Ne add fel!-ebben a 3 szóban több bíztatást kaptam, mint eddig barátaimtól. Megöleltem nagyit. Utána papival valami közeledő focimeccsről beszélgettünk. Illetve ő beszélt én meg bólogattam. Mondta hogy majd elvisz magával a következő meccsre, ha lesz pénze. Kicsit később a barátnőmék is megjöttek. Megvacsoráztunk utána pedig hárman bezárkóztunk a szobámba.
Lee el kell valamit mondanom. Luke te ne figyelj-parancsoltam, mire megforgatta a szemét,feltette a fülhallgatót lefeküdt az ágyamra és kockult.-Holnap elmegyek-dőltem le a babzsákfotelemre. Lee leült mellém a haját oldalra dobta és feltette a kérdést ami szerintem mindenkit elsőként érdekelne.
Mégis hova?-döbbent meg.
Még nem tudom, de visszajutattom a nyakláncot Niallnek. Nem tudod a címét?
Nem... az övét nem.
Miért kié van meg?
Paynoé megvan és most otthon vannak. Tőle elkérhetnénk Niallét.
Szuper, de te is jössz?-be kell vallanom nagyon akartam hogy jöjjön mert félek egyedül menni.
Mindenképp, meg is kérdezem anyáékat.-állt fel majd távozott. 10 perc múlva büszkén sétált be. Reggel 7-kor indulunk. Most pedig szia!-megöleltem, kikísértük a vendégeket.Gyorsan bepakoltam egy sporttáskába majd el is aludtam. Reggel 6-kor már talpon voltam. Elköszöntem anyuéktól. A telóm csörgött.
Halló-szóltam bele,majd a lépcsőházba leültem a lépcsőre.
Szia itt vagyok a ház előtt.-szólt bele Leah.
Megyek.-elpakoltam a telóm, felvettem a puha, meleg kabátom és a sapim.A sálat a nyakam köré tekertem, majd kiléptem az ajtón. A hideg levegő hirtelen megcsapta az arcom. Kisétáltunk a buszmegállóig onnan mentünk busszal a pályaudvarra, onnan felültünk egy vonatra. 1 órát utaztunk.
Egy kis városkánál szálltunk le. A házak ugyanolyanok voltak. Sétálva indultunk meg, csomagokat cipelve egy kis utcán.
Ez lesz az.-állt meg Lee egy narancssárga ház előtt. Az izgalomtól nyomban elkezdett remegni a lábam. A hasam görcsbe rándult. Jut eszembe alig éreztem a lábam a hidegtől úgy lefagyott. A kezzemmel megdörzsöltem az orrom. Nagyon fáztam. Becsöngettünk. Liam anyukája nyitott ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése