6.fejezet-Jövünk Niall

Liam szemszöge:
Reggel  pontban 8-kor megszólalt az ébresztő. Álmosan keltem fel és nyomtam ki, amikor észrevettem hogy ott fekszik az ágyam mellett kettő lány. Akkor ugrott be hogy ma el kell mennünk Niallhoz mert át kell adni a nyakláncot. Felkeltettem őket mert ők nem keltek fel a telefonom csengésére. Vicces.
-Lányok keljetek mert indulnunk kell.
Mindketten kinyitották a szemüket és nagy nehezen feltápászkodtak.
-Ma kell átadnunk a nyakláncot.-világosítottam fel őket.
Erre észbekaptak és elkezdtek készülődni. Lementem reggelit csinálni, hogy ne zavarjam őket.
10 perc alatt el is készültek és megreggeliztünk. Elmentem én is rendbe tettem magam. Amikor lementem nem láttam sehol a lányokat.
-Kimentek-mondta anya.
-Köszi. Majd jövök.
-Rendben. Szia fiam, vigyázzatok magatokra.
-Oké.
Mollyék már a kocsi mellett álltak és vártak. Oda mentem beültem a kocsiba és elindultunk.

Molly szemszöge:
Már 1 órája utazunk amikor hirtelen lefékeztünk ugyanis egy nagy dugóval találtuk szembe magunkat.
-Szívás-mondta Liam
-Ez tényleg az-erősítette meg Lee.
Magamba elhordtam a többi kocsist hogy miért most kell jönniük. PONT MOST. Egy ideig csak ültünk csendben és 10 percenként haladtunk 1 métert, amikor észrevettem egy mellékutcát.
-Liam! Az nem egy mellékutca?
-De igen zseni vagy!!!
Liam megelőzött szabálytalanul pár kocsit amiért ránk is dudáltak, de megérte mert amikor lefordultunk és mehettünk olyan gyorsaság szerint ahogyan akartunk hisz egy kocsi se volt előttünk se mögöttünk.
Mindenki csöndben ült a kocsiba, de ez nem tartott sokáig. Minden olyan gyorsan történt. Az ablak üvege betört és Lee sikítva elterült  hátul. Liam hirtelen lefékezett. Addig én hátraugrottam megnézni mi történt Leahval.

Liam szemszöge:
Kipattantam a kocsiból és körülnéztem. Egy nagy fekete autó előtt állt egy ember körübelül 60 méternyire volt tőlünk. Az ember intett egyet gonosz mosollyal aztán beült a kocsiba és elhajtott.
Egy ideig néztem a távolodó kocsit de sajnos a porfelhőktől nem láttam a rendszámot.
Odafutottam Mollyékhoz amikor észrevettem hogy Lee eszméletlenül fekszik a földön és a vállából folyik a vér míg Molly felette térdelt és keservesen sírt.

Molly szemszöge:
Kihúztam Leaht a kocsiból és leterítettem a földre. Amikor megláttam ruháján a nagy vérfoltot annyira lesokkolódtam hogy letérdeltem elé és csak sírni tudtam. Aztán odajött Liam és leült mellém.
-Molly abba kell hagynod a sírást és segítened kell bekötni a vállát.
-Oké...rendben odaadom a sálam azzal betudod kötni és hozok vizet.
Elmentem a csomagtartóhoz és kihalásztam egy vizespalackot és átadtam neki.
Amikor Liam nyitotta ki és öntötte volna rá a vizet akkor jutott eszembe hogy sellővé fog változni víz hatására.
-NEEE!!-kiáltottam rá, de már késő volt.
Ahogy a víz érintette vállát Lee lábai átváltoztak uszonnyá, a sebe világítani kezdett és begyógyult.
Liamra kaptam tekintetem.

Liam szemszöge:
Épp amikor öntöttem volna a vizet Leere, Molly felkált hogy ne tegyem, de akkor már késő volt. Hátranéztem mert nem értettem miért ne, és amikor visszanéztem megértettem. Leah sebe elkezdett világítani és utána te jó ég ezt nem értem. Uszony? Elkezdtem hátrálni igazság szerint nagyon megijedtem. Ránéztem Mollyra aki engem nézett. Nem értettem semmit. Ő nem látja hogy mi történik nem ijed meg? Molly odajött hozzám és elkezdte simogatni az arcom hogy nyugodjak le és mindent elmondanak de most szüksége van Leenek rá. Visszament Leahhoz és megpróbálta felébreszteni. Addig én leültem és megpróbáltam lenyugodni.

Leah szemszöge:
Sötét van.................
-Lee ébredj, ébredj fel minden rendben.-hallottam meg Molly hangját.
-Molly?......Mi történt?
Rekedt volt a hangom és teljesen kiszáradtam. Felakartam ülni de nem tudtam. Jesszus uszonyom van. De hogy hisz szárazföldön vagyunk. Oldalra pillantottam és láttam hogy Liam engem néz, teljesen nyugodt.
-Minden rendben,-kérdezte Molly.
-Igen, és Liam?
-Mindent el kell mondanunk.
-Rendben.
Feltápászkodtam és odamentünk Liamhez aki a földön ült és ránk várt hogy magyarázzuk meg mi történt.

Molly szemszöge:
-Liam most nagyon figyelj mindent elmondunk de hallgass végig minket, és ha lehet ne akadj ki. Az egész úgy kezdődött, hogy bementem egy boltba ahol nagyon sok szép ékszer volt. De volt egy amin nagyon megragadt a tekintetem. Gyönyörű volt, odamentem hogy megnézzem. Egy nyaklánc volt amit ki lehetett nyitni. Amikor kinyitottam megláttam hogy Niall neve van benne. Nagyon megdöbbentem és megvettem, hogy majd egyszer átadhassam neki. Aztán egyik nap elmentünk búvárkodni, de mivel közeledett a vihar ezért gyorsan mindenkinek fel kellet úsznia a felszínre. Az út közepén, észrevettem, hogy nincs meg a nyaklánc ezért vissza mentem a mélyére hátha rátalálok, ami sikerült is, Lee segítségével, mert visszajött velem csak mi ketten voltunk a vízben. Amikor hirtelen pezsegni kezdett körülöttünk a víz és megjelent egy gyönyörű nő akinek uszonya volt. Nagyon meglepődtünk és a levegőnk is fogyott. A nő a kezével felénk mutatott ami világítani kezdett és nekünk is uszonyunk lett és egy tetoválás a kulcscsontunkon. Megmutattuk Liamnek. Lehet jól hangzik hogy bírjuk a víz alatt levegő nélkül és akármeddig eltudunk úszni, és így különlegesebbek vagyunk egy átlag embernél. Vannak hátrányai is, egy vízcsepp is elég hogy átváltozzunk, bárhol és bármikor. Nagyot sóhajtottam és rá néztem Liamre. Nos ennyi lenne, mit szólsz?
-Hiszek nektek nagyon nehéz de elhiszem, de kell egy kis idő míg feldolgozom.
-Rendben..mondta Lee.
-Induljunk-mondtam.
Beültünk a kocsiba és folytattuk utunkat.
A rádió halkan szólt, néha ránéztem Liamra aki nyugodtan vezetett, de  szerintem nem volt nyugodt. Nem is értem hogy semmi kérdése volt. Elhitte. Tudom hogy látta saját szemével Leah úszonyát, de ez így egybe nagyon sok lehetett szegénynek.
-Lassan ott vagyunk.-szólt a gondolataim közepébe Liam.
-Liam, megkérhetünk hogy ezt tartsd mindenki előtt titokban.
-Megígérem hogy titokban tartom.-mosolygott rám. Nagyon megkönnyebbültem.
-Köszönjük.
Fél óra után már Niall háza előtt parkoltunk le. Elmondhatatlanul izgulok. Szegény Niall azt se tudja hogy jövünk. Egyszer csak úgy beálltunk. Kitudja most mennyire forgatjuk fel az életét.